25 év Schengen – Ujhelyi István európai parlamenti képviselő gondolatai

Gyermekkoromban rengeteget vártam és jártam át a biharkeresztesi magyar-román határon, hol székely gyökereinket mentünk kutatni, hol édesapámnak segítettem orvosi eszközöket átjuttatni a rászoruló magyaroknak – épp milyen időket éltünk.

Fotó 1.

Fotó 2.

Bihari gyerekként jól ismertem a vasfüggöny ezen oldalát, pontosan éreztem és értettem, hogy miként szakít szét országot és nemzetet egy sorompó. Éppen ezért, nem nyugodhatunk, amíg (a történelmi) Magyarország határai hol az Unió, hol pedig a schengeni övezet határaival azonosak. Akkor beszélhetünk sikeres nemzetegyesítésről és egységes európai közösségről, amikor ezek is megszűnnek.

Emlékszem, amikor Magyarország végre hazaért és tagja lett az Európai Uniónak, majd pedig a belső határoktól mentes schengeni övezetnek, szó szerint felszabadultságot éreztem. Ez a fajta végtelenül pozitív tudat most is meghatározó bennem, attól függetlenül, hogy zsigeri módon még most is összerándul néha a gyomrom, amikor Ausztria felé mindenfajta akadály nélkül átrobogunk a határon. Mi már csak ilyenek maradunk. Gyermekeim számára a határnélküliség, a közös európai tudat már természetes és az Európai Parlament tagjaként – de hatgyermekes, felelős családapaként is – azon vagyok és leszek mindvégig, hogy ez az állapot fenntartható maradjon. Az Európai Unió messze nem hibátlan, bizonyos működési mechanizmusai és dogmái kétségkívül változásért kiáltanak, az egyik legfontosabb politikai vívmányát, a schengeni belső határmentességet, illetve a szabad humán- és árumozgás lehetőségét azonban minden eszközzel meg kell tudni védeni és fenn kell tudni tartani. Ez elsődleges prioritás. A schengeni határok intézményét a menekültválság már próbára tette, nem is múlt el nyomtalanul. A koronavírus most újabb kihívás elé állítja az európai közösségünket. Ez a fenyegetés nagyon más: nem ismer sem embert, sem törvényeket, végképp nem állja útját drótkerítést vagy kormányzati propaganda-plakát. Aki a vírus határokon átívelő pusztítása után is kizárólag körbezárt nemzetállamokban látja a jövőt, az vagy egy gazember vagy fogalma sincs az emberiség eddigi történelméről. Tökéletesen látszik, hogy jelenkorunkat és generációnk életét a globális járvány(ok) mellett a klímaváltozás, a migráció és a mindezeket szorosan követő gazdasági válságok uralják és fogják még uralni. Egyik sem oldható meg pusztán tagállami szinten, egyiket sem lehet falak mögé bújva kibekkelni, amíg elmúlik. Ha a világunk nem a szolidáris együttműködést választja, akkor rövid időn belül bizonyosan meg fog szűnni abban a formában, ahogyan most ismerjük.

Az Európai Unió a béke projektje. Annak betonba öntése, hogy egységesek vagyunk a különbözőségünkben, együttműködünk mindannyiunk előnyére, a konfliktusainkat pedig kerekasztaloknál vitatjuk meg, nem pedig világháborús lövészárkokban. Az izraeli sztárfilozófus Yuval Noah Harari szerint súlyos kérdésekben kell választanunk majd a koronavírus levonulása után: a totalitárius megfigyelés és a polgári szabadságjogok megerősítése között, illetve a nacionalista bezárkózás és a globális szolidaritás között kell majd választanunk. Nem kérdés, hogy én utóbbiakra szavazok. Az Európai Unió messze nem tökéletes, de olyan, mint a demokrácia: egyelőre nem találtunk fel jobbat nála. Ha feladjuk a schengeni vívmányt, ha visszafordulunk a megkezdett úton és újra szögesdrótok mögé húzódunk vissza, akkor elkerülhetetlenül megismételjük saját, korábbi embertelenségünket. A mélyebb integráció, a szorosabb és szolidárisabb együttműködés sem tökéletes és nem ad választ mindenre – végképp nem ad olyan válaszokat, amelyek mindenkinek komfortosak. De vagy közösen megyünk tovább és megőrizzük az eddigi eredményeinket, vagy újabb háborús évtizedekbe masírozunk. A koronavírus járvány éppen ezt mutatja meg mindannyiunknak Európában.

“Az európai gyökerek olyan mélyek, hogy az európai eszme minden válságot, forradalmat túl fog élni” – fogalmazott Jean Monnet, az Európai Unió egyik alapító atyja. Én is vallom, hogy így van. És akarom is, hogy így legyen. Az európai eszme minden válságot, így a koronavírus miatti káoszt és az abból politikai tőkét meríteni akaró kalandorokat is túl fogja élni. Nem lehet másként.

Friedrich-Ebert-Stiftung
Budapest

Irodai cím:

Fővám tér 2-3.
H-1056 Budapest

+36-1-461-60-11
+36-1-461-60-18

fesbp(at)fesbp.hu

Regisztráció:

FES Hírlevél

unsubscribe(at)fesbp.hu

Kapcsolat és munkatársak


ugrás a lap tetejére